Sziasztok, kezdő 3D nyomtatósként vágtam bele egy elég húzósnak vélt kalandba. Később persze kiderült, hogy talán még alá is becsültem a dolgot.
Nagyjából másfél-két hónapja vagyok boldog tulajdonosa egy Ender3 S1-nek, amit jó informatikushoz méltó módon 1 hét után elkezdtem szoftveresen átdolgozni, első megállóként OctoPrint, majd utána egy erősebb feladatként Klipper került a kezeim közé.
Ennyi bevezető után szerintem nem kell ecsetelnem, kezdőként kezdőknek írom a bejegyzést, hogy legyen egy körülbelüli kép arról mire számíthatnak egy LDO kittel.
Nemsokkal később elkezdtem nézni a Voron gépeket és kezdett megfogalmazódni a vágy: építeni szeretnék egyet. Nem is került sok időbe míg a tettek mezejére léptem és felkerestem a Zen3D-t egy érdeklődéssel, amit sok további kommunikáció követett és végül a futár csengetett “Hoztam valami dögnehezet, gyere már” felkiáltással.

A csomag

Mit lehet mondani a csomagról… Aki szerelt már össze svéd barátainktól származó bútorokat annak nem lesz újdonság, de kis helyre is össze lehet csomagolni iszonyat sok alkatrészt.
Itt sincs máshogy, dobozban doboz megoldással a következőket találtam meg:

alu profilok a vázhoz és a szerszámfejet tartó kerethez
két külön elektronikai doboz (az egyikben megbújt a felszerelhető kijelző is, amit már csak eszméletlen későn fogtam fel..)
külön dobozban a 4 Z motor, A és B motor, valamint a (kérésre cserélt) ClockWork2 extruderhez tartozó motor
szíjak, kábelvezető láncok, ventik
irgalmatlan mennyiségű csavar, heatinsert (forrasztópákával a nyomtatott alkatrészekbe illeszthető réz-anyák) és sok más rögzítésre szolgáló adalék
Stealthburner upgrade kit
és még sok sok sok más..

Alkatrészek nyomtatása

Természetesen miután a rendelés megfogalmazódott már elkezdtem a meglévő nyomtatómon kinyomtatni az alkatrészeket. Ehhez ABS-t használtam (Formfutura rTitan Black és R3D LightBlue ABS).
A nyomtatásnál igyekeztem a Voron team ajánlását követni a szeletelőben. Persze ABS nyomtatásnál egy teljesen nyitott nyomtatóval gyorsan szembetalálkozik az ember az ABS gyenge pontjával: ha gyorsan hűl akkor deformálódik és elválik a tárgyasztaltól. Így néhány deszka, kartondoboz, hungarocell használatával építettem köré egy elég nagy burkot ami két célt szolgált: egyrészt védi a nyomatot a huzattól, másrészt valamelyest benntartja a melegebb levegőt a nyomtató légterében ezzel is segítve a lassabb hőmérsékletcsökkenést.
Itt amúgy erősen jól jött a klipper segítségével a távvezérlés és egy Raspberry PI kamera modul, a zárt tér és a karton áldásos hatása miatt ugyanis máshogy nem veszed észre ha megjelenik a spagettiszörny (megjegyzem, burokkal ez elég ritkán történt meg, bár ez annak is köszönhető, hogy custom start print makróval minden nyomtatás elején előfűtött tárgyasztalon kalibráltam bed_mesh-t).

A terv, avagy mit is építünk?!

Ezen a ponton ismét megjegyezném, hogy erősen kezdőként estem neki ennek a feladatnak. Ami kifejezetten a Voron nyomtatók mellett szól, hogy nyílt forrású gyökerei alapvetően elősegítik, hogy annyi féle módosítást hoznak létre hozzá mint égen a csillag. Szóval miközben a vázat és a keretet építettem ki kellett találjam, hogy tulajdonképpen mit is szeretnék építeni a nyomtatóra.
Itt a vásárlásnál kaptam néhány igen jó ötletet (bár ezeket elsőre nem valósítottam meg, de ami késik az nem múlik), ezeket csak belinkelem szépen összeszedett lista: https://zen3d.hu/voron-2-4-modok-2022/
A linkelt listáról egyelőre csak a Klicky probe-ot választottam ki, de annak is egy változatát a KlickyNG-t.
Szerszámfejnek a StealthBurner mellett tettem le a voksom az olvasottak alapján a tárgyhűtése messze jobb mint az AfterBurner-nek, illetve a hozzá kellő alkatrészek amúgy is a csomag részei voltak szóval adta magát.
Tulajdonképpen egyelőre ennyi egyéni döntést vittem a dologba egyelőre de biztos vagyok hogy később a GE5C Z Joint, valamint a Ramalama Front Idlerek is felkerülnek a listára.

A mechanikai szerelés

Van egy dolog amit nem lehet elég korán kezdeni: az alkatrészek nyomtatása. Ha tudod, hogy veszel egy Kitet csak válogatsz, akkor máris állj neki nyomtatni. Később nagyon jól fog jönni, hogy nem áll a szerelés hiányzó alkatrészek miatt (e sorok írásakor még hiányzik pár burkolati elem, valamint a Kit részeként kapott Nevermore alkatrészeit nyomtatom épp, és ekkor másfél hete kezdtem kb. az építést).
Alapvetően igyekeztem a Build Manualt követni, bár a szerencsétlenül megválasztott nyomtatási sorrend miatt ide-oda ugráltam ennek persze lettek negatív következményei (bizony vissza kellett lapozni, hogy tuti jó anyát használtam e adott ponton két napja és persze hogy nem) viszont a váz, lábak és a keret összerakását követően alapvetően neki tudtam állni a szíjazásnak.
Itt egy tipp amit amúgy az LDO doksija is említ: a sínekhez kapott záró “gombokat” NE DOBD KI! Ugyanis tökéletes arra a célra, hogy megtartsák a keretet amíg a szíjazást elvégzed (utána a szíjak önmagában megtartják a keretet). Csak válassz egy neked kényelmes magasságban elhelyezkedő lyukat, nyomd bele a gombot mind a négy Z sínen és minden további nélkülrá is teheted a síneken futó kocsikra az egészet. (Apropó sínek: mosni és zsírozni nem kínos, ellenben erősen ajánlott, inkább kötelező, esetleges finom akadásokon ne aggódj, egyelőre legalábbis nem tapasztalom, hogy komoly problémát okoznának, de erről majd talán egy másik bejegyzésben)
A szíjazásnál őszintén szólva nem méricskéltem, nemes egyszerűséggel a Z szíjakhoz adott tekercset 4 rétegbe hajtottam és úgy vágtam négy egyenlő részre (először csak felezem, majd a feleket is felezem), az A/B szíjaknál szintén a kapott adagot feleztem, majd a kézikönyv utasításait követve felfűztem a szíjakat megfelelően. Természetesen füllentek mert elsőre nem sikerült jól megcsinálni. A kézikönyv többször is kiemeli, hogy figyelj a megfelelő bújtatásokra, ne kövesd el a hibákat amiket én, inkább 3szor ellenőrizz vissza mindent. (ha bárhol súrlódik a szíj, valamit valahol rosszul bújtattál, ha kattogást hallasz később, erősen valószínű hogy akkor is) Az egyik Z szíjról csak a beüzemelés során derült ki, hogy benéztem az egyik bújtatási pontot és próbálta a fenéklemezt is emelgetni a szíj. Ez volt számomra az egyik problémacsoport gyökere, mindig ellenőrizz vissza mindent!

Elektronika

A szíjazást követően jött a toolhead, valamint a fejjel lefelé fordított nyomtatóra az elektronika felhelyezése. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezen a ponton a Kit-ed dokumentációja mennyire fontos.
Két tanácsom van: ne kapkodj, sőt amit lassúnak érzel annál is lassabban haladj. Ha nincs multimétered otthon, vegyél. Nem kell baromi drága, de legyen amivel tudod ellenőrizni hogy két pont között folyik e áram. Ez minimum az anyagi, de inkább a saját és a család biztonsága miatt elsődleges. Enélkül még egy LDO kittel is meg tudod sütni akár magad, akár a házat. Hiába alacsony feszültségekkel dolgoznak az alkatrészek, de nagy áramerősséggel. Az óvatosság ezen a ponton erősen ajánlott!
A kit része volt két DIN sín valamint a kábelrendezéshez néhány kábelcsatorna és gyorskötöző (meg persze a kábelcsatornákhoz kiváló minőségű kétoldalú ragasztó) amiket még ne szerelj be, legalább a kábelcsatornákkal várj. Mondom miért: a kijelzőt később fizikai fájdalom beszerelni. Nem vicc, még a 350mm-es kittel is sikerült szorult helyzetbe kergetnem magam. Első a kijelző összeszerelése es felszerelése, utána mehetnek a helyükre a kábelcsatornák.
A tápegységen ellenőrizd hogy mi a bemeneti feszültség (ha nincs kapcsoló a 115/230 V között akkor szinte biztos, hogy EU szabványnak megfelelő 220V-os tápot kaptál).
A táp, terminálok és a konverter kerültek be először majd rendre a Toolhead Breakout PCB, Octopus, és legvégül de nem utolsó sorban egy addig kihasználatlan Raspberry PI 3B.
A kábelezésnél mindig legyen kéznél a kézikönyv ÉS a multiméter. A hotend fűtést NE kösd be amíg nem került az Octopusra Firmware (ezt a doksi is leírja valamint a Voron oldalán is szerepel) telepítésre. Aprólékosan, lassan, végiggondolva a kábelek elrendezését abszolút nem jelent komoly fejtörést a kábelezés, nem kell tőle félni (persze remegő kézzel kapcsolod be először, de ez is egyfajta extrémsport ugye).
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a teljes összeállítást követően mielőtt áram alá helyezed a szerkezetet mindenképp nézd át akár többször is a kötéseket multiméterrel illetve többször hasonlítsd össze a dokumentációval. Olcsóbb, egészségesebb és tisztább érzés ha ennyivel is biztosabb vagy a dolgodban.

A szoftver

Na ez az a pont amiről nem hittem, hogy többet fogok pepecselni vele mint a toolhead vagy akár az elektronika szerelésével és nem is azért mert brutálisan bonyolult a dolog, minden gyönyörűen dokumentálva van. De az, hogy a megfelelő motort a megfelelő helyre dugtad, ne adj isten valamelyik csati fordítva lett bekábelezve (szerencsés esetben “csak” fordítva mozog mondjuk az X tengelyen a fej) ay csak rajtad áll és innentől izgalmas a történet. Az elektronika sokszori átnézése itt különösen fontos szerepet kap, hiszen nemcsak az a cél, hogy ne hagyja el az életadó füst az áramköröket de az is, hogy rendben üzemeljen a hardver. A szoftverrel ugyan korrigálhatsz sokmindent, de egy jó alapra könnyebb építeni.
Első lépésként KIAUH-al egy Klipper telepítés történt külön tápról üzemeltetve a Raspberry PI-t (ezt amúgy a doksi is ajánlja). Fontos kiemelni, hogy jó esetben az Octopus gyári SD kártyája töküres, a villogó Status led is erről tanúskodott. Ha nem üres, akkor a firmware viszont izzítani fogja a hotendet kérés nélkül többek tapasztalata alapján (ezért is javasoltam korábban én is, hogy a klipper firmware install előtt NE csatlakoztasd).
Klipper telepítés valamint firmware flash után jött a munkás rész: tesztelni, tesztelni, tesztelni. Na nem a nyomtatást, de külön-külön mindegyik motort, ventillátort, fűtőelemet szoftveresen ki-be kapcsolni, hogy minden működik e, lát e mindent a Klipper amit látni kell. Ez részletesen le van írva a Voron dokumentációjában (https://docs.vorondesign.com/build/startup/). Ne spórolj ki egy lépést se, lehet hogy egyetlen lépésen múlik az első nyomatod sikeressége.
Az előzetes konfigurációt követően (kb 2 nap) érett meg bennem a gondolat, hogy először érintse műanyag a fúvókát belülről. Mivel rendesen jött aminek jönnie kell, Z-offset állítást követően (na ez egy újabb bejegyzést megérhet 🙂) első tesztnyomat.
Mivel fotózni elfelejtettem: még a klipper is negatív filament használatot mutatott annyira kevés / semmi műanyag nem jött ki a fúvókán. Itt gyorsan megjegyezném, hogy a hivatalos Voron discord szerverre érdemes bejutni, egy nagyon segítőkész csapat vár rád. (https://discord.com/invite/voron, Keresd a goulash csatornát! A legtöbb tipp az általam használt szeletelőre vonatkozott, és igazából a saját nyomozásom is arra utalt, hogy a szeletelő oldalán nem stimmel valami. Szóval tanulság: néha megéri 0-ról újrakedeni egy beállítási folyamatot. Töröltem a meglévő profilt és újat hoztam létre. A következő tesztnyomat már hozott is eredményt, nem túl esztétikus ugyan, de határozottan nyomtatott a nyomtató, itt már rengeteg megfigyelést követően kb. tudtam, hogy milyen beállításokat kell még variálnom.

Záró sorok

Jelenleg is míg ezt a bejegyzést írtam Z-offset kalibrálás és tesztnyomat zajlik és biztos vagyok benne hogy még rengeteg kalandos állítgatásban lesz részem, talán majd ebben a témában is írok néhány sort.
Fotókat egyelőre még nem készítettem, de később tervbe van véve és fel is töltöm ide őket.
A végére tartogatok egy személyes vonatkozást is, ha már voltál ilyen kedves és végigolvastad a cikket, amiért amúgy is jár a köszönet!
Ha már ennyi munkát fektet valaki egy nyomtatóba akkor szeretné valószínűleg elnevezni is. Miközben szereltem össze az alkatrészeket eszembe jutott egy régi osztálytársam aki mindig is szerette az elektronikát édesapja nyomán. Sajnos néhány éve távozott közülünk egy hirtelen, de súlyos betegséget követően. Úgy döntöttem, hogy az ő tiszteletére az új segítőtársamat VoronHG névre keresztelem, és a vele kapcsolatos utat segítő és tudásmegosztó célzattal megosztom Veletek, amennyiben érdeklődésre tart számot.