Sziasztok!
Volt szerencsém LDO kitből épiteni 2 db 350-es Voron 2.4-et, ebből az egyik történetét szeretném nektek bemutatni.
Ez a projekt egy több résztvevős kooperáció volt, Exec kolléga felelt az alkatrészek kinyomtatásáért, Túri Zolitól pedig a készletek és egyéb kiegészítők érkeztek, ezúton is köszönöm srácok!
Technikai oldalról az elvárás elég magas volt, ugyanis közel 50 mm3/s anyagárammal nyomtatnak vele szinte egész nap, így ebben az esetben a Phateus Rapido Plus UHF hotendet is kipróbálhattam egy Orbiter 2.0 extruder társaságában, de ha ez még nem lenne elég, kapott egy eredeti CHT nozzle-t is. A toolhead design egy Mantis dual lett a 2db 5015 ventilátoros hűtés miatt, mert ugye az anyagnak meg is kell szilárdulnia. Na, de vágjunk is bele.
Első benyomás, extrák, modok:
A kitek szépen becsomagolva érkeztek, minden külön dobozban, feliratozva, ahogyan kell, gyönyörű eloxált piros váz szivacsos fóliába volt egyesével csomagolva, teljesen sérülésmentesen. A géphez megkapunk minden szükséges kellékeket, kábeleket is feliratozva és előre krimpelve, ventilátorokból is a minőségi Gdstime dupla csapágyas verziókat kapjuk, illetve néhány extrát is beletuszkolt a gyártó, aminek külön örültünk.
-Nevermore V5 duo készlet
-Klicky probe szett
-Led világítás
-HartK féle toolhead PCB 14 eres vezetékkel és gyűjtő PCB-vel
-Heatinsert bemelegítéséhez réz fej
-Input shaper méréshez szükséges ADXL szenzor szalagkábellel
-Szükséges imbuszkulcsok és csavarhúzók
-2 db aluminium fogantyú
A kithez sajnos hotend és raspberry nem jár, ezt külön kell megvásárolni
Amit még mi hozzá tettünk az a pin mod volt, ezzel javítva a nyomtató pontosságát, ugyanis nem a csavar menetes részén futnak ezáltal a szíjgörgők/csapágyak, hanem egy pontosabb 4.95-4.98 átmérőjű köracélon, illetve a GE5C Gantry csapágyazás és a Ramaidler front feszítő.
Építés:
A váz összerakása könnyen ment, elsőre minden derékszögben is volt, hibátlan vágások. Pluszban annyi gondolat, hogy én itt is használtam menetrögzítőt, ha jól össze van rakva úgy sem kell szétszedni elven, ráadásul azért ez a 20x20 profil nem egy életbiztosítás, főleg, hogy nem kell a manual szerint sarokelemet használni. Ezután jöttek a rozsdamentes lineáris csapágyak, amiket én kimostam, a futófelületet megtisztítottam és megkentem EP2 zsirral, ahogyan az összes többinél is csinálom, viszont ami érdekes volt, hogy ezek kicsomagolás után sem akadtak, sajnos az előző szériában az MGN9 sínek nem voltak csúcsminőségűek, de ezeknél kellemes csalódás volt. Aztán jöttek a Z drive-ok, majd a Gantry is a helyére került. A géphez kapott HARTK féle toolhead PCB-t nem tudtam felhasználni a Mantis miatt, igy a 14 eres vezetéket felcsatlakozóztam és úgy kötöttem be, sajnos idővel kiderült, hogy ezek a teflon szigetelésű vezetékek sajnos nem bírják sokáig ezt a mértékű hajlítást, párszáz óra után jöttek a szakadások, így mindegyiknél a szalagkábeles módra lett kiváltva, ezzel megszabadítva a gantryt az energialánctól és a kellemetlen hibáktól. Mikor minden összeállt, az elektronika maradt hátra, itt az LDO féle elrendezés szerintem nagyon jó és tiszta megjelenést biztosít, a kábelek könnyen elférnek a rengeteg perforált kábelcsatornában, illetve a szellőzés is jobb szerintem. Ezután következett a szoftveres rész, ahol életre keltettem a gépet, majd sikeres Quad Gantry Leveling után jöhetett az X tengely derackingolása, ahol beállítom a futást és a merőlegességet. A szíjak feszességét a Tuner telefonos applikáció segítségével szoktam mérni, AB esetén ez 110 Hz, Z esetén pedig 140 Hz, megpengetem párszor és közben állítom a csavarral, párom ezt a részt kifejezetten szereti, ha pengést hall már tudja mit csinálok. 😃
Ha mindennel megvagyok, akkor bekapcsolás és az első check listán végigmegyek, amely során megnézem, hogy a végállások megfelelően visszajeleznek-e, motorok ellenőrzése, a pid kalibrációkat elvégzem, mérek egy input shaper ahol kiderül, hogy maradt-e laza csavar, extruder kiadagolást beállítom 200mm-es távolságon, majd egy teljes QGL/ leveling tortúra után pedig indítok egy Voron kocka nyomtatást. Nyílván ezelőtt sok-sok konfigurálás lezajlik, de ha ezt leírnám sosem érne véget a bejegyzés. Az első print után ha minden rendben van akkor egy kis finomhangolást követően indítom a hosszabb printeket, hogy rendesen letudjam tesztelni a gépet. Mindezek után pedig jön az örömteli átadás-átvétel.
Összegzés:
Volt szerencsém már több gyártó készletét kipróbálni, az LDO mellett szól a saját gyártású motor, a rozsdamentes sínek, az eloxált váz és a nagyon jó garanciális ügyintézés, illetve a konfigurálhatóság, ugyanis van lehetőség módosításra, ha mi esetleg más extruderrel szeretnénk kérni.
U.i.:
Sosem írtam hasonló bejegyzést, de valahol el kell kezdeni, innentől igyekszem a legtöbb munkámról egy ilyet összehozni, ha tetszett akkor kérlek egy like-al jelezzetek vissza, hogy folytassam a tevékenységet, ha pedig kérdésetek van akkor keressetek/kérdezzetek bátran. Végezetül pedig csatolok néhány képet a szerelés közbeni állapotokról és persze a végkifejlettről is.
