Ez a napló a jelenlegi "hétköznapi" nyomtatómról szól. Sokat elárul a Voron Legacy létjogosultságáról, hogy a megjelenése után hosszan fontolgatva az építését. majd lassacskán összerakva, a 17. sorszámot szereztem meg a világ összes Voron Legacy-ja közül. 🙂

Valóban, nem nevezhető annyira logikusnak a típus választása, hiszen a 8-as rudakkal megoldott tengelyei elavultnak számítottak a megjelenés pillanatában, ez eleve egy retrónak tervezett nyomtató.
Mégis, két dolog is tetszett benne, ezért megfontolt döntés eredményeként építettem. Egyrészt természetesen tetszett a design, nagyon szép a dupla Y tengely, szépek a csatlakozások, az egész nyomtatónak van egy egységes hangulata. Nem is fogok rá sosem Stealthburner fejet tenni, maradni fog a stílusban hozzá illő lekerekített Afterburner. Másrészt arra gondoltam, érdemes racionalizálni a nyomtatóparkot, jobb, ha minden nyomtató Klipperes, és ahelyett, hogy a Taurus Prusát Klipperesíteném, inkább építek egy nyitott kialakítású Voront elsősorban Petg nyomtatáshoz. Lehetett volna hasonló megfontolásból egy nyitott Switchwire is, de egy pici "örökséget" szerettem volna CoreXY HyperCube nyomtatóimból is megőrizni.

Nem bántam meg, több mint két éve elkészült, és azóta is megbízhatóan működik, sokat használom. Nem lehet extrém gyorsulásokat beállítani rajta, de a Prusát kiváltotta. Úgy értem, hogy nem tudtam még megválni a Prusától, de mégsem használom, valahogy erre szoktam át. Gyorsabb is, és tényleg, kényelmesebb csak Klipperrel foglalkozni. Szegény Prusa azóta nem kapott firmware frissítést...

Elsőre bowdenesre építettem M4 extruderrel. Egy dolog nagyon nem tetszett benne, a hosszú bowdenben megváltozott a filament relatívhossza travel közben. Tehát egy pici tárgyat normálisan kinyomtatott, de nagyobb vagy több tárgy esetén, például 10cm utazás után, többet, vagy kevesebbet extrudált a szükségesnél. Ez egy olyan hiba, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni, de elég csúnya eredményt tud adni.
Volt rajta sima CW1, majd egy Galileo Clockwork lett a végleges extruder rajta. A CW1-el sem volt különösebb gond, kíváncsi voltam a Galileora.

Talán egy nap, ha ERCF-et kipróbálom, akkor azt erre a nyomtatóra teszem. Gondoltam, akkor majd úgyis kell rá egy filament szenzor, de azt ha már korábban beépítem, akkor addig is hasznos lesz. Nem gondoltam végig, csak a szerelés közben vettem észre, hogy az ERCF szenzora a fogaskerekek után helyezkedik el, így önmagában teljesen értelmetlen. Amúgy működik, de hát így kikötöttem.

Időközben kapott egy Klicky probe-ot is, ami megoldotta az elmászkáló offset problémákat. Picit ügyeskedtem az Y tengelyek pozíciójával is, ugyanis nem volt triviális egy síkba hozni a tálcával, de végül sikerült pár tizeden belülre hozni.

Az összképet tekintve szembetűnő lehet a sok merevítés rajta. Idegesítően hangos motorhangokat próbáltam kiküszöbölni, ezért kezdtem rögeszmésen a rezonanciák nyomába eredni. Nem jártam semmi eredménnyel, de a Stealthchop üzemmód elengedésével konszolidálódott a nyomtató hangja.
Viszont ezután is próbáltam az Input Shaper grafikonját valami elfogadható kinézetűre varázsolni, és pakoltam fel tovább a merevítéseket. Hát, elárulom, ettől nem lett VzBot belőle... , gyakorlatilag semmi jelentősége, de nem szedtem le őket, ha már annyit vacakoltam a felszerelésükkel. 🙂

Az elektronikájáról itt írtam picit: https://zen3d.hu/voron-legacy-elektronika/

Konfigokat, módosított STL fájlokat pedig itt gyűjtöm: https://github.com/Zen3Dlab/VoronLegacy/tree/main